merethez alk.

EZT tette velem a masszőröm, és én hagytam. Nem lett volna szabad.. Nem kérek mást, csak segítsenek nekem ebben a nehéz helyzetben és mondják el önök is véleményüket. - Helyesen cselekedtem azzal, hogy így döntöttem?


Hosszú évek óta hozzá jártam. A masszőr olyan, mint a fodrász, vagy a nőgyógyász: mindent tud az ügyfele életéről. Bizalmas barát.

Száz százalékig megbíztam benne. A sok-sok masszírozás alatt beavattam az életembe, szinte mindent tudott rólam. A bánatomat, az örömeimet, mindent. Soha nem gondoltam, hogy valaha is több lesz közöttünk a bizalmas barátságnál.

Róla és az életéről csak foszlányokat tudtam meg. Közöttük sajnos azt is, hogy nős. Márpedig ez nálam – legyen bármennyire szimpatikus a férfi – kizáró ok. Ezért nem is akaszkodtam rá, az ilyen kapcsolatoknak egyébként sincs jövőjük. 

Egy alkalommal azonban – máig nem tudom megmagyarázni, hogyan – továbbmentünk a masszírozásban, és életem legcsodálatosabb élményét éltem át. Rettenetesen megijedtem, de ellenállni nem tudtam: az elkövetkező alkalmakkor a dolog folytatódott. Megtörtént még egyszer, és még egyszer...

Ragyogtam, de ha esetleg észre is vette volna, neki semmit sem mondtam el. Letagadtam volna még a csillagot is az égről. Mert hát beleszerettem, tény ami tény, de ezt sose vallottam be neki. Viszont tudtam, éreztem, hogy véget kell vetni ennek a furcsa kapcsolatnak. Bármennyire nehéz is lesz nélküle.

Nem a saját, hanem az ő érdekében. Én egyedülálló vagyok, neki viszont családja van. Gyerekek is. Annak ellenére tudtam ezt, hogy szinte soha nem beszélt a magánéletéről. Tudom, milyen egy gyereknek apa nélkül élni. Nem akartam tönkretenni egy család életét.

Megmondtam neki, hogy ezentúl máshová fogok járni. Különösebben nem magyarázkodtam, ő meg nem kérdezett. 

Mindenki mondhatja, hogy kihagytam egy lehetséges szép szerelem esélyét. De én úgy gondolom, hogy ha a sors minket egymásnak rendelt, ha az életben találkoznunk kell, akkor úgyis találkozni fogunk. És akkor már nem fogok visszakozni. Kérem segítsenek, önök szerint is helyesen cselekedtem azzal, hogy így döntöttem? 
Tisztelettel, K. Zsófia