merethez alk.

Özvegy apuka vagyok, aki egyedül maradt 2 gyermekével. Sokan bántanak és lebeszélnek arról, hogy egyedül neveljem őket, hisz úgysem lennék rá képes.. Nem kérek mást, csak mondják el véleményüket és bátorítsanak, hogy továbbra is méltó édesapjuk lehessek.


45 éves egyedülálló özvegy apuka vagyok. Helyzetem több okból sem könnyű. Sajnos hónapokkal ezelőtt egy szörnyű autó balesetben elvesztettem fiatal feleségem, aki annak idején megajándékozott engem 2 édes gyermekünkkel a 4 éves kis Ádámmal és a 3 éves Hajnival.
Hatalmas fájdalom az,  hogy nincs többé mellettem. Nem tudom magam túltenni az elvesztésén, de az legalább annyira fáj az is, ahogy sokan a környezetemből már már bántanak és elbátorítanak attól, hogy egyedülálló férfiként neveljem tovább kettő gyermekem, hisz mint mondják: "Arra én úgysem lennék képes.." Sokan azzal érvelnek, hogy egy férfi nem tudja megadni azt, amit egy édesanya és hogy nem tesz jót a gyereknek az anyjuk és úgy általában a nő hiánya a nevelésben.
Ebben jómagam is részben egyetértek, de egyszerűen képtelen vagyok ismerkedni feleségem halála óta és ki az, aki kettő gyerekkel szívesen ismerkedne vagy összeállna egy idősebb férfival? Kilátástalannak érzem a helyzetem most.  Kedves emberek nem kérek mást, csak mondják el önök is véleményüket, meglátásukat és segítsenek! Bármilyen tanácsot és bátorítást elfogadok és bárminemű segítségért előre is hálás köszönetem! Az édesapa,
Kun Zsolt.