merethez alk.

70 évesen így "döfött hátba" a saját fiam.. Kérlek titeket, segítsetek megérteni, tényleg így kell ennek lennie?


Bocsánatot kérek mindenkitől,hogy én most egyfajta megalázottságról, fájdalomról beszélek.Sajnálom! De van az a dolog,amit muszáj elmondania, kibeszélnie az ember lányának ahhoz,hogy tovább tudjon lépni.

70 éves vagyok.Az utóbbi néhány évben tönkrementek a fogaim. Sajnos a "kirakatban"is. Nem volt/nincsen annyi pénzem,hogy meg tudjam csináltatni! Ráadásul olyan kis faluban élek,ahol még fogorvos sincsen! Holnap lesz a kis menyem 40.születésnapja. Meghívtak rá.De az én kisfiam közölte":anyukám! Te alkalmatlan vagy arra,hogy bár hol is megjelenj! "Igaza van. Így aztán lemondtam ezt a meghívást!

Hazugsággal. Kihasználtam,hogy magas a vérnyomásom.Ami még jobban fájt a következő:anyu!Ne álljatok a házunk elé az autótokkal!Sokan leszünk és a többi autónak kell a hely. Nekünk egy Suzukink van. Szóval mi vagyunk a rokonok,akit meg kell ugyan hívni,de szégyelljük őket!
És én vagyok az édesanyja! Emberek! Megszakad a szívem! Szégyell a saját gyerekem!Meg sem fordul a fejében,hogy az anyukája nyugdíjból,kis nyugdíjból él,miközben ők a második autójukat veszik.Nem sajnálom tőlük,sőt! Örülök,hogy telik rá! De a megalázás végtelenül tud fájni! Szóval én/mi a párommal nem megyünk a "buliba"! Jobb ez így. Csak végtelenül tud fájni,ha a gyereked NEM VESZI ÉSZRE ha megbánt,ha lenéz! Bocsánat,hogy leírtam! Tudjátok: a megosztott bánat fele bánat, a megosztott öröm dupla öröm. Én most a bánatot osztottam meg. Bocsánatot kérek érte!