merethez alk.

Te is ettél 50 filléres fagyit? - Legtöbbször majáliskor kaptuk az elsőt.. ❤ Figyeld csak mit mutatunk róla:


Itt van, megjött Bagaméri, aki a fagylaltját maga méri...

Mindenkinek ismerős a Keménykalap és krumpliorr című, kultikus ifjúsági filmből a fagylaltárus szlogenje. No, de nem csak Bagamériból áll a világ, rajta kívül mások is árultak fagylaltot... :) 

A negyvenes évektől egészen a hatvanas évekig még 50 fillér volt egy kis gömb, amit kicsi tölcsérben árultak. Ebben az időben még a jégkrém nem volt annyira megszokott, inkább a hetvenes évek közepe táján terjedt el jobban, furcsa volt, hogy télen is lehet hideg édességet kapni.

Eleinte volt a rakéta jégkrém kétféle ízben, csokis, és vanília. Aztán később már szovjet jégkrémet is lehetett kapni, ami nagyon finom volt, és a legnagyobb hidegben is árulták az ABC-kben. 

Akkoriban lábbal hajtós tricikliről árulták a tölcséres, hideg finomságot, fehér köpenyben, a férfiak sokszor fehér micisapkában. Túl nagy választék sem volt belőle, vanília, citrom, csoki, eper - ezek az ízek voltak a leggyakoribbak.

Ha megjelent valahol a fagylaltos, akkor a gyerekek biztos hogy pár perc alatt ott voltak a csemegéért az otthonról kunyerált aprópénzzel, vagy a kuporgatott összekuporgatott zsebpénzükkel.

Persze nem futotta minden nap rá, akkoriban az ilyen ínyencség nyaranta csak pár alkalommal volt elérhető egy gyerek számára. Még a szülők ilyen téren jobban féltették a gyermekeket, csak 
egy-két gömbös édességet vásároltak egyszerre, mondván, a gyereknek úgyis csak megfájdul tőle a torka. Sok helyütt pedig az volt a szokás, hogy a cukrászdából üvegben hazavitték, és ott fogyasztották el közösen.
A gyerekek és idősek otthon kenyeret ettek hozzá. Ha pedig nagyon fájós torkú volt, akkor tejszínhabot mértek neki a fagylalt helyett. Régi szép idők.. De rég is volt.. :)